A lecsupaszított lényeget már leírta TGM, de egy személyes szál okán azért írnék róla. Ti. Csurka szintén váradi volt. Nem arról van szó persze, hogy Váradon született, hiszen nem, de mégis váradi lett, mert az apja szerelmes volt a városba, ahol fiatalon jogászkodott, így a visszacsatolás után, ‘41 és ‘44 között ott élt a család, rumgyártásból. És ez a kis kitérő épp elég volt azonban ahhoz, hogy amikor a Ceausescu éra legsötétebb részében külföldi szerzőket nem lehetett játszani, de helyieket igen, a Csurka darabokat el lehessen fogadtatni, hiszen szemrebbenés nélkül mondhatták a szervezők, hogy “Csurka István, scriitor oradean”, vagyis váradi író. Így került bemutatásra a nyolcvanas években a “Deficit” meg a “Szájhős”.
Ebből persze óvodásként nem sokat tudtam, viszont szüleim ekkor a színházi rendezések apropóján kapcsolatba kerültek Csurkával, aminek következtében, amikor ‘86-ban az édesanyámmal először jártam Mo-n és Budapesten, személyesen is találkoztam én is vele. Persze egy röpke félóráról volt szó, amit én elsősorban untam, olyan dolgokról volt szó, amiket nem is értettem, nem is érthettem, de az máig megmaradt, hogy akkor és ott láttam először kvarc számológépet. Így utólag nehéz rekonstruálni, hogy miért, de valahogy nagyon meglepett, hogy úgy kell beleírni a számokat ahogy, mert én jobbról-balra próbáltam beütni. A találkozó számomra legkézelfoghatóbb emléke az volt, hogy indulás előtt kaptam (kaptunk) ezer forintot, hogy menjünk el belőle a vidámparkba. És ez volt az első vidámparki élményem, ami akkor és ott igaz wonderlandnek tűnt, a labirintusban el lehetett tévedni, a szellemvasút félelmetes volt, a hullámvasút pedig szédületes. Egyetlen szomorú része az egésznek a héliumos kacsalufi, amit az édesanyám a végén vett, s ami elrepült mielőtt hazaértünk volna. De azért szubjektív gyerekénem mindezért ma is hálás. RIP.
February 05, 2012, 8:40pm
